Hidegburkolatok tulajdonságai

A hidegburkolatok – a csempe, padlólap – a felület végső burkolatai, felületképző anyagai, dekorálják, védik a felületet, a falat vagy padlót. Ezek lehetnek mázas kerámia lapok, vagy teljes anyagukban színezett kőporcelán (gres) lapok. Mivel általában többféle, és igen nagy kémiai-mechanikai igénybevételnek vannak kitéve, fontos, hogy az igénybevételeknek megfelelő lapot válasszunk. A kermámia burkolatokat is csoportosíthatjuk különböző szempontokat figyelembe véve.

A hidegburkolatok csoportosítása többféleképpen is történhet:

– Gyártás szerint: extrudálás (húzás): préselt, öntött (térkövek, aglomerált lapok)
– Alapanyag szerint: agyag (vörös és fehér, az előállítandó lap tulajdonságainak megfelelően szilikátokkal, homokkal stb. keverve); beton; kőőrlemény, színezőanyagok, műgyanta keverék (aglomerált lapok); természetes kövek (mészkő, márvány, gránit, pala stb.)
– Felhasználási hely alapján: kültéri/beltéri burkolatok, padló/falburkolat
– Vízfelvétel alapján: fagyálló/nem fagyálló

Gyártás szerint a következők lehetnek:

Az extrudálás során a nedves alapmasszát gépi úton (hengerekkel) a megfelelő vastagságúra formázzák, húzzák, majd lapméretre darabolják, ezt követi a szárítás és az égetés. Mázas vagy máz nélküli kivitelben is készülhetnek.
A préselési technológia lényege, hogy az alapanyagot nagy nyomású présgépekkel formázzák a kívánt méretre, majd ezt követően égetik ki a lapokat.
Az öntéssel készült lapok esetében az alapanyagot különböző formákba öntik, tömörítik, majd szárítják, égetés nincs.

Alapanyag szerint

A legelterjedtebb a vörös agyag (vöröses, barnás színű), ami viszonylag porózus, durvább szemcseszerkezetű anyag, főleg beltéri használatra csempét, padlólapot készítenek belőle. A fehér agyag (fehér, tört-fehér, sárgás/szürkés-fehér színű) finomabb szemcseszerkezetű, kevésbé porózus, de jóval ritkább anyag, ezért elsősorban magasabb árfekvésű, exkluzív burkolatok alapanyaga.
Az égetett kerámialapok közül a legjelentősebb a mázas kerámialapok csoportja. A lapok két részből, a hordozóból (alap) és a felső koptató, dekoráló rétegből (máz) állnak.

A mázas kerámialapokkal kapcsolatban leggyakrabban felmerülő fogalmak:

Fagyállóság: a hordozó alap vízfelvételének mértékét jelenti, függ az alapanyag összetételétől, az égetéstől, a préseléstől stb.

Kopásállóság: a mázréteg egy kaolinból, üvegből, homokból, különböző adalék és színezőanyagokból álló réteg, ami megszilárdulás után, egy nagyon vékony, üveghez hasonló bevonatot képez az alap felületén. Jelölése: PEI II-III.-IV.-V. (gyenge/közepes/erős/kiemelkedő kopásállóság)

Keménység: szintén a mázréteg mechanikai, de karcoló hatással szembeni ellenálló képességére vonatkozik. Jelölése Mosh: 1-10 (1-es a zsírkő, 10-es a gyémánt)

Vásárlásnál figyelnünk kell a tónus, kalibráció egyezését is.

Tónus: az alapanyagok sokfélesége, a mázban használt festékanyag (pigmentek) és az égetés során használt gáz minősége nem mindig azonos, ezért egy adott laptípus különböző gyártásból származó elemei nem mindig lesznek azonosak, azaz szín és tónusbeli eltérés mutatkozhat. Ezt a gyártók a tónusszámmal jelölik, ami egy betű vagy szám kombináció, és minden esetben fel kell tüntetni a dobozon és a raklapon is.

Kalibráció: a különböző alapanyagoknak más és más a nedvességtartalma, ami a felhasznált gáz minőségkülönbségével együtt, az égetés során jelentős (több milliméter) térfogatváltozást is eredményezhet, ami azt jelenti, hogy egy adott burkolólap tényleges mérete a névleges méretéhez képest mindkét irányban eltérést mutathat.

Amennyiben nem rendelkezünk elegendő tartalék lappal, pótlás esetén érdemes a tónus és a kalibráció jelzések alapján keresni a burkolatot, de így sem garantált, hogy sikerrel járunk, hiszen ezek az értékek minden esetben a gyártás során alakulnak.

A burkoló szakembernek a munkálatok megkezdése előtt minden esetben ellenőriznie kell, hogy a burkolatok azonos tónus/kaliber besorolásúak legyenek, mert ha eltérés mutatkozik, és mégis folytatja a munkát, akkor azt csakis a saját felelősségére teheti, másrészt a gyártók-forgalmazók a már leburkolt lapokra utólag nem fogadnak el reklamációt!

A mázas kerámia mellett az égetett lapok másik jelentős típusa a kőporcelán vagy gresburkolat, mely natúr vagy mázas kivitelben is készülhet.
Alapanyaga szintén a kerámia, az igénybevételeknek és a felhasználási területnek megfelelő adalékanyagokkal, ami a mázas kerámiánál jóval szilárdabb, ellenállóbb alapot ad.

Nagy nyomáson, préseléssel alakítják a kívánt formára, ami 0,5% alatti vízfelvételt eredményez, ezáltal tökéletesen megfelel a kültéri fagyálló burkolat követelményeinek.

Natúr kőporcelán lapok

A máz nélküli (natúr vagy anyagában színezett) kőporcelán lapok jellegét vagy a felület struktúrája vagy a lap anyagába kevert kisebb-nagyobb kőszemcsék és festékanyag adják, esetleg mind együttesen.

A lapok felületét adott esetben polírozzák, ez történhet teljesen tükörsimára, vagy csak félig (lappato), strukturált felületű lapoknál nagyon izgalmas, ahogy az egyenetlen felület egyes részei fényesek a többi pedig matt marad, vagy teljesen matt felületnek hagyják meg.

Mindegyik esetben célszerű impregnálni a lapokat (különösen a polírozottakat), ritkán de előfordul, hogy ez még a gyárban megtörténik vagy nekünk magunknak kell azt otthon megtennünk.

Mázas kőporcelán lapok

A gyártási technológia megegyezik a fentiekben ismertetettel, csak itt a lap felületére egy – a mázas kerámialapokéhoz hasonló – mázréteg kerül. A nagyobb igénybevétel miatt, itt a mázréteg is erősebb (min. PEI IV. fokozatú), de egyes gyártók még a PEI V. fokozatnál is erősebb mázat használnak, így az ilyen burkolatok nagy forgalmú helyeken is használhatóak.

Mindkét típus esetében, és gyakran az exkluzív mázas kerámia lapok esetében is előfordul, hogy a lapokat rektifikált (lézer-vágott) kivitelben is készítik. Ez azt jelenti, hogy égetés után a lapok oldalát tökéletesen egyenesre és derékszögűre vágják, ami lehetővé teszi az elméleti zárt fuga használatát. A gyakorlatban persze min.1-2mm fugát célszerű használni.